Dr. Illyés Szabolcs


Szó szerint? Inkább betű szerint! 

Üzenetcentrikus bibliaelemzés: tudomány szívtől-szívig 

A Komesz Mátyás teológiaprofesszor tollából, Az üzenetcentrikus bibliaelemezés címmel, a Pünkösdi Teológiai Főiskola gondozásában, 2011-ben megjelent tankönyv kedves meglepetés. A komoly cím, a strukturált, tudományos igénnyel megfogalmazott tartalom és a mélységekig részletező tagolás maga is szerethető, közérthető, érző szívvel írott üzenetet hordoz. A könyv keretei is szimbolizálják a nagylélegzetű vállalkozást, a tudományos igényesség és a közérthető hasznosság kibékítését: a szakmaiságot idéző cím mellett formátuma kellemes, kézhez álló, olvasmányos regényeket, útikönyveket és bölcsességtárakat idéz. 
A szerző nem késlekedik a tudományos elmélet áttekintő összefoglalásával: az első alfejezet tömören summázza, mi is az üzenetcentrikus bibliaelemezés. A módszer lényege: a tudományos igényességű bibliaelemzés nem maradhat adós az isteni üzenet kifejtésével. Ennek szakszerű műveléséhez segíti olvasóit a szerző a bemutatott módszerekkel és a felvázolt szellemi keretrendszerrel. 
Az Alapvetések sorában a bibliaelemző és a bibliai szöveg közötti földrajzi, történelmi, kulturális, nyelvi, teológiai és gondolkodásmódbeli szakadékok áthidalására hívja fel a figyelmet, majd meghatározza az olvasó szent szöveghez méltó Alapállását (A.3. fejezet). Ennek veleje: „Isten Igéje nem érthető meg helyesen az inspiráló Szentlélek együttműködése nélkül”. Ezzel – saját módszerének keretrendszerén belül – meg is válaszolja a szentírás-értelmezés és a tudományosság közös metszetéről felvetődő régi-régi kérdést: „nem hívő tudós nem vállalkozhat az üzenetcentrikus bibliaelemzésre”. 
A könyv a tudományos igénnyel (eddig) fel nem lépő bibliaelemző elé állít pontos tükröt a „Jelentésszintek” alkalmazásának rendszerével (A.4.), a kereszténységet oly régóta megosztó „szó szerinti” értelmezés kérdéskörének tényeit rendezi. Ennek a gondolatmenetnek szükségszerű folytatása a „Biblia tévedhetetlenségének” kérdése (A.5.), valamint a tudományos elemzés protokolljának (A.6.) kifejtése. 
A bevezetéstudomány (izagógia) szintén több évszázados megállapításainak alkalmazására nyúlfarknyi fejezet jut (a 43. lábjegyzet ajánlása beszédes: aki ebből többet akar, azt a PTF-en megkaphatja), ám a műfajiságot érintő tudományos és igencsak gyakorlati problémáknak bőven szán teret. A míves szentíráselemzéshez elengedhetetlen a paralellizmusok (párhuzamosság) felismerése és felhasználása, az isteni üzenet megfejtése a Biblia egyes irodalmi-műfaji elemeiben, valamint a prófétai üzeneteket jellemző, apokaliptikus stílus jellemzőinek felfedése (C. fejezet). 
A „kemény” tudományosság alkalmazásának is jut hely a kezelhetően tömör, összesen 248 oldalas kötetben: a szerző a D. fejezetet az elemzéstan klasszikus iskolájának bemutatására szánta. A nyelvi-fogalmi analízis mellett szó esik a retorikai szintű elemzésről is, melyből az idézett szövegrészek érvelő-meggyőző eszköztárát mutatja be. Sokakat bizonyára elsőként az isteni üzenet megfogalmazásának mélysége érdekel majd (D.4.), annak tartalmi és formai megjelenését is tömören összegzi a szerző. Az üzenetcentrikus elemzés egyik központi kérdése: „az értelmező összhangban van-e az egész Bibliával?” Ennek kifejtéséhez az isteni megnyilatkozás titokzatos gazdagságát (misztérium-voltát) kell felismernie a módszer alkalmazójának. 
A „biblikum-tankönyvek” kötelező kellékeinek rendszerezése mellett a tanulmány erősségét a szívhez szóló igei példák, baráti vezetést igazoló jó tanácsok és a mindennapi lelkipásztori, kutatói munkában kincset érő bemutató elemzések adják. A kellően markánsra formált Alapvetések gyakorlati hasznát is egészen emberközelivé hozza az olvasó számára például az „uralkodik” szó helyes, biblikus értelmezése (37. o.), vagy az „ÚR” (JHWH, 73-77. o.) betűkapcsolat lépésről-lépésre felfejtett, megindítóan mély jelentéstartalma. 
„Az üzenetcentrikus bibliaelemzés” a kutatók, a teológushallgatók, szentírás-magyarázók, lelki munkások és a Biblia iránt érdeklődő minden, izgalmas gondolatra nyitott olvasó számára új és eredeti elemzési módszertant mutat be. Azzal, hogy nem mulasztja el – néhol a terjedelmi korlátok miatt ugyan, csak jelzés szinten – summázni a tudományág „klasszikus” kelléktárát, a minden érdeklődő számára követhető és könnyen felhasználható teológiai tankönyvek viszonylag szűk mezőnyébe sorolható. Komesz Mátyás munkája mindezen túl merész szellemi vállalkozás is, ami kihívás az olvasónak is: a tudományos ismeretterjesztő szándék és a tiszta szakmaiság szükségszerű összemosódása ugyanis együtt jár a műfaji sajátosságok egyfajta keveredésével. A mű eléri címében megfogalmazott célját: végigolvasva e sorok szerzője számára is kétségtelenné vált, hogy miféle többletre is képes rámutatni a bibliai értelemben vett üzenetcentrikus elemzői hozzáállás.